A Székely himnusz keletkezéstörténetét és folklorizációs folyamatát, a székely azonosság-szimbólumok születésének kérdéskörét járták körül

A Székely himnusz keletkezéstörténetét és folklorizációs folyamatát, a székely azonosság-szimbólumok születésének kérdéskörét járták körül szombaton azon a tudományos konferencián, amelyet Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Kulturális Központ szervezett Sepsiszentgyörgyön. A dátumválasztás nem véletlen, hiszen pontosan 100 évvel ezelőtt, 1922. május 22-én csendült fel először a himnusz. Az eredetileg Kántáté címet viselő szöveg 1921-ben született, szerzője az erdélyi származású Csanády György, zenéjét dr. Mihalik Kálmán szerezte. Az elmúlt száz évben a nép által választott ima jelképpé vált, a székely címer és zászló mellett a regionális önazonosság, a székely közösségi összetartozás modern szimbóluma lett. A rendezvény indítómomentuma a Vox Humana fellépése volt, a kórus előadta a Székely himnusz eredeti, valamint a hivatalosan elfogadott, Werner Werner Gábor karmester által hangszerelt változatát. „Nemzeti jelképeink használata nem csupán szimbolikus politizálás kérdése, hanem annak a megjelenítése, hogy külön nemzeti entitás vagyunk, és ezt egy másik entitásnak is el kell ismernie. A többségi közösségnek el kell fogadnia, hogy jogunk van a saját himnuszunkhoz, jogunk van a saját zászlónkhoz, jogunk van saját címerünkhöz, jogunk van saját ünnepeinkhez. Ha ez megtörténik, akkor egyenrangúak vagyunk. Ehhez képest száz éve azt tapasztaljuk, hogy nagyon kitartó az a mélyállami törekvés, amely az alá-fölé rendeltséget próbálja meg ránk erőltetni. Társnemzeti státus elismeréséért küzdünk, ezért is van, hogy a székely himnusz sem virtuskodás a számunkra. Kell legyen egy olyan hely, ahol csak a mi közösségünk a legfontosabb, és ez a hely nem más, mint Székelyföld” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a konferencia megnyitóján.