Csak semmi pánik !
Amikor azt mondtam, hogy akkor állítom össze a gólyafészekben történt rendkívüli eseményt, mikor hagynak annyi időt a fecskefiókák, akkor legalább még tíz napot kéne várjak, hogy felnőjenek és szabadon engedjem, ugyanis ezek a kis „rovarfeldolgozó gyáracskák, nonstop működnek”. Így a foci meccs közben írom.
Július 10-én éjszaka nagy vihar volt, éjfél után még benéztem a fészekbe és csurogó vizek voltak a gólyák. Reggel az első kép, ami fogadott: egyik fióka (443) a fészek szélén mozdulatlanul fekszik, egy szokatlan pózban. Ha a többi gólya nem mozog azt hittem volna, hogy lefagyott a képernyő. De nem. A gólyafióka szemlátomást nagyon rossz állapotban van. Valami történt az éjszaka, villámcsapás, mérgezés, vagy valamilyen betegség? Nem tudni. A többieket is zavarta a testvérük állapota. A 440-es fióka nem veszíti el a lélek jelenetét és a segítségére sietett, csőrével óvatosan bökdösi kezdte hol a fejét, hol a hátát, a szárnyát. Negyedóra múlva a gólyafióka feltápászkodik, alig áll a lábán, majd vissza is rogyik. A 440-es nem adja fel, tovább segít már a lábával is rááll, biztatja, bátorítja és végül sikerül a testvérei mellé terelnie, akik ijedten a fészek szélén voltak meghúzódva.
Mindenek az okozója egy elázott újságpapír, amelyik a szél segítségével önálló életre kelt.
A 440-es miután felélesztette a fiatalabb testvérét, figyelmét az „ellenségre” fordította. Nekilátott, hogy leszámoljon a betolakodóval, „nyakon csípi” és egy jó irányzott mozdulattal kidobja, a fészekből, csakhogy a papír a fészek szélén megtapad, majd a szél visszalendíti a fészek közepére. A kicsi újra összeroggyan, ismét bátorításra szorul. A szülök is felfigyelnek, hogy pánik hangulat uralkodik a fészekben, ezért Ottó kedvenc helyén, a villanyoszlop tetején ültek össze, tanácskozni. Majd Fanni két kört is tesz a fészek körül, hogy felmérje az ijedelem okát. Az anya közeli jelenléte nyugtatóan hat a fiókákra, a kicsi is lábra áll. Közben elered az eső. Az újságpapír újra elázik, de így ázott állapotban is a fészek egyik felébe szorítja a fiókákat. Az eső után a legnagyobb gólyafióka odalépett az újságpapírhoz, és széttárt szárnyakkal jelezte a többieknek, csak semmi pánik, mi vagyunk az urak ebben a fészekben. Elhitték, és visszaállt a nyugalom a fészekben.
Bocsi a hosszasra sikeredett beszámolóért. (K.Laci)
