Több száz fős tömeg állta körül az Aldobolyi hágónál meggyújtott őrtüzet, a sepsiilyefalviak egy csoportja szekerekkel és huszárok kíséretében érkezett Székelyföld határához.

„Ez a pár száz ember, aki itt van most, azért jött ide, mert székelynek érzi magát”, mondta Fodor Imre, Sepsiilyefalva polgármestere. A községvezető megjegyezte, hogy Ilyefalvának volt, de ma nem lehet címere, mert a jelenlegi politikai helyzetben a közösségnek nincs joga szabadon felmutatni szimbólumait és értékeit, de a tűz által is jelzi a székelység a nagyvilágnak, hogy itt van ezen a helyen. „Ápolnunk kell ezt a tűzet, ne engedjük, hogy kialudjon és hamuvá váljon az a drága kincs, ami a nemzethez, a székelységhez való tartozást jelent”, hívta fel a figyelmet Fodor Imre. Úgy ahogy a történelem során is fellobbantak a tüzek riasztani, menteni, figyelmeztetni, ébreszteni közösségünket, most is ezen a történelmi helyen őrtüzet gyújt a székelység, hogy felmutassa azt, hogy létezik, emelte ki az ökumenikus istentiszteleten igét hirdető Kovács István unitárius lelkész. Megjegyezte: szükség van az őrtűzre, de a szentjánosbogárnyi fényünk összeadására is, az egymás fényében való megerősödésre, a közösségben egymás kezének a megfogására. Kovács István hangsúlyozta: újból és újból be kell bizonyítani azoknak, akik letagadnák akár szentjánosbogárnyi létünket is, hogy Székelyföld létezik és ez a gyönyörű egység felszabdalhatatlan. A székely és a magyar himnusz eléneklése után Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke olvasta fel a demonstráció kiáltványát, miközben lángra lobbant az őrtűz.