Nagyobb adó, csökkenő fogyasztás?
Vitaindító: https://maszol.ro/gazdasag/Az-adoemeles-csapdaja-nagyobb-ado-csokkeno-fogyasztas-kisebb-adobevetel
A cikk szerint a sörre kivetett 14.7%-al nagyobb jövedéki adó nem hozta az állam számításait. A sörfogyasztás visszaesett, a jövedéki adóból való többletbevétel pedig pedig mindössze 2.7%-al lessz több, az előzetes számítások szerint. Sőt, a sörgyártók szövetségének számításai szerint ha nem nyúltak volna a jövedéki adóhoz, akkor az idén nagyobb jövedelem lett volna, mint a növelt adó következtében rögzített 2.7%.
Mi is történt valójában? Ez a helyzet tökéletesen szemlélteti a közgazdaságtan egyik klasszikus problémáját (a Laffer-görbe jelenségét): amikor az adóemelés már nem növeli, hanem egyenesen roncsolja az állami bevételeket.
A modellt Arthur Laffer amerikai közgazdász tette híressé az 1970-es évek közepén (a legenda szerint egy éttermi szalvétára vázolta fel két befolyásos republikánus amerikai politikusnak -Donald Rumsfeldnek és Dick Cheney-nek-), rávilágítva a kínálatoldali közgazdaságtan egyik legfontosabb alaptézisére.
A görbe logikája: a két véglet és a fordított „U” alak
A görbe alakja egy fejre állított „U” betűre (vagy harangra) hasonlít, amely két triviális szélsőértékből indul ki:
0%-os adókulcs mellett az állam bevétele nulla, hiszen egyáltalán nem vet ki adót.
100%-os adókulcs mellett az állam bevétele elméletileg szintén nulla, mert senkinek nem éri meg dolgozni, termelni, beruházni vagy legális kereskedelmet folytatni, ha az abból származó teljes jövedelmet az állam elvonja.
A két szélsőérték között létezik egy optimális adókulcs, amelynél az állami adóbevétel eléri a maximális pontját.
Sajnos, hogy ez az intézkedés is beleilleszkedik abba az intézkedés sorozatba, amit az elmúlt 3 év alatt tapasztalhattunk és melyek az állam pénzéhsége mellett az állami döntéshozok dilettantizmusát is folyamatosan napirenden tartják.
A cikkből is kiderül, hogy a sört terhelő jövedéki adó 2022 óta 55 százalékkal nőtt és ennek hatására a fogyasztás három év alatt 1,4 millió hektoliterrel csökkent. Az ágazati munkáltatók becslései szerint az idei fogyasztás 13,1 millió hektoliter lesz. Ennél utoljára csak 24 éve, 2003-ban ittak kevesebb sört Romániában, pedig aztán a sörfogyasztáshoz szükséges kánikula, az az idén biztosan megvolt… 🙂Sajnos, a viccet félretéve, láthatjuk, hogy egy ilyen intézkedésnek komoly gazdasági és szociális következményei vannak. A gazdaságiakat láttuk, de a szociális vetület sem elhanyagolható. Az ágzatban dolgozók száma egy év alatt 2200 fővel csökkent.
2. A KKv-k Romániában rosszul teljesítenek az EU átlaghoz képest.
Az Agerpres-cikk a Női Vállalkozói Nemzeti Konföderáció (CONAF) fórumán elhangzottakat és a legfrissebb Európai Bizottsági, illetve OECD-jelentéseket idézi és az egyik legfontosabb megállapítása az, hogy az Európai Bizottság országjelentése szerint a romániai kkv-knál (kis- és középvállalkozásoknál) az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték mindössze a fele az uniós átlagnak.
Sőt, az OECD rámutat egy brutális belső kettészakadásra is: miközben a Romániában működő külföldi multiknál és leányvállalatoknál az egy főre jutó hozzáadott érték eléri a 45 ezer eurót, addig a tisztán hazai kkv-knál ez alig 24 ezer euró. Majdnem feleannyi. Azaz a romániai cégek nem veresenyképesek. Ez óriási probléma!
És a másik óriási probléma az, hogy a romániai KKV-k esetében a munkatermelékenység nemhogy nőne, de 2024-ben 1,2%-kal visszaesett.
Ebből vonja le a legfontosabb tanulságot a szakma: hiába hisszük azt, hogy a megoldás az, ha a dolgozó még két órát túlórázik. Ezt a lemaradást nem fizikai robotolással, hanem technológiával, digitalizációval és érettebb menedzsmenttel lehetne csak behozni.
A jelentés rávilágít a hazai vállalkozások rákfenéjére is: a vállalat növekedésének az akadálya pontosan az lesz, aki valamikor elindította a céget. A román kkv-k többsége ugyanis azért akad el a növekedésben, mert minden döntés kizárólag a cégvezető-tulajdonos fejében születik meg. Nem delegálnak felelősséget, így a cég nem tud túlnőni az alapító fizikai kapacitásán.
Végkövetkeztetésként talán azt mondanám: ez a cikk is pontosan megmutatja, hogy ha versenyképesek akarunk maradni, Romániában nem működhet tovább az az évtizedes gazdasági modell, ami az olcsó munkaerőre és az alacsony hozzáadott értékű bérmunkára épült. Kell az innováció, a technológia és az automatizáció. És én személy szerint nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy a cégeknél zajló generációváltás végre új vezetési kultúrát és friss szemléletet hoz magával.